Peter Shaffer

Amadeus

1781-ben a szolid tehetségű, kellemes modorú, erkölcsös életmódot folytató, Istenhívő Salieri, aki a bécsi udvar ünnepelt, s ennek megfelelően hatalommal bíró komponistája, találkozik a kölyökkutya-zsenivel, Mozarttal, aki viselkedni nem tud, enyhén szólva is nárcisztikus, vele ellentétben semmiféle kétely nem gyötri saját alkalmasságát illetően, sőt bámulatos könnyedséggel és egyszerűséggel árad belőle az isteni melódia. Salieri ízlését és emberi nagyságát mutatja, hogy azonnal felismeri fiatal riválisában a nálánál sokkal nagyobb kvalitást, a géniuszt. De vajon el tudja-e fogadni, hogy ez a tacskó az ő babérjaira tör? Hiszen a lángelme puszta léte provokáció a számára, olyan, mintha Isten gúnyt űzne belőle. Meg tud-e békélni a felismeréssel, hogy a jóság a művészetben nem érdem, és a tehetséget sem érdemei alapján kapja az ember a Teremtőtől?

 

Peter Shaffer sikert sikerre halmozó drámája (a belőle készült film 8 Oscar-díjat kapott!) két nagyformátumú egyéniség konfliktusán keresztül szellemesen, ugyanakkor a könnycsatornákat sem kímélve, mindenki által átélhető módon beszél sikerről, tehetségről, művész és kultúrpolitika viszonyáról, a deviancia elfogadásáról, illetve hogy mennyire tudjuk elfogadni önmagunk tökéletlenségét.

 

Az Amadeus bemutatója a Jászaiban izgalmas, szenvedélyes, érzéki színházat ígér, mely egyszerre intellektuális kaland és érzelmi hullámvasút.