Mégis, kinek az élete?

Ken Harrist, az alkotóereje teljében lévő, sikeres szobrászművészt autóbaleset éri. Dr. Michael Emersonnak ugyan egy bravúros műtéttel sikerül megmentenie az életét, Ken azonban soha többé nem tudja használni a kezét, nem lesz képes sétálni, megérinteni valakit, egyedül enni, inni, mosdani. Nyaktól lefelé teljesen megbénult. De milyen élet ez örök mozdulatlanságra kárhoztatva, kiszolgáltatva, szerelem és munka nélkül? Élet ez egyáltalán? Ken úgy dönt: nem kér belőle. Mivel azonban öngyilkosságra sem képes, a halálhoz is más emberek közreműködésére szorul, akik szintén gondolkodnak, éreznek, elvek és értékek mentén élnek, van elképzelésük életről-halálról. Dr. Emerson a gyógyításra esküdött föl, nem járulhat hozzá a páciensét életben tartó kezelés megvonásához. Azt törvény tiltja, hogy másokat halálra ítéljünk. De van-e jogunk életre ítélni valakit?

A darab kettőjük harcán keresztül tesz fel kérdéseket életről és halálról, etikáról és szabadságról, egyénről és társadalomról. A Brian Clark által írt színdarab magával ragadja a nézőt, állásfoglalásra készteti. Ken küzdelme a halálért az élet szeretetét ébreszti fel bennünk.