Polgárkukkantó

Dr. Prentice, egy elmegyógyintézet vezetője éppen sajátos eszközökkel kívánja titkárnőjelöltje alkalmasságát tesztelni rendelőjében, amikor betoppan a felesége, ezért a pszichiáter egy függöny mögé rejti a meztelen lányt. Hamarosan azonban betoppan az egészségügyi felügyelet ellenőr-szakorvosa is, és felfedezi a rejtőzködő Geraldine-t. Dr. Prentice, menteni próbálva a menthetetlent, hazugsághoz folyamodik, nem sejtve, hogy ezzel elindít egy lavinát, amit megállítani többé nem lehet. Minden egyes színre lépővel szemben újabb, egyre elképesztőbb hazugságokat kénytelen kiagyalni, és a doktor teljesen elveszíti a kontrollt az egyre szürreálisabban alakuló események fölött. Minden a feje tetejére áll, minden kifordul sarkaiból, minden normális rend felborul – mint egy karneváli napon. Félreértések, átöltözések, vetkőzések, szerepcserék, kergetőzések, pisztolyok és kényszerzubbonyok – a fergeteges humorú és tempójú darab felhasználja a bohózat összes kellékét, és az abszurdig fokozza őket, egyúttal görbe tükröt tartva ezzel a mindenkori társadalomnak.

Joe Orton, az angol drámaírás fenegyereke, aki már nem érhette meg az Elmebáj premierjét (34 évesen gyilkosság áldozatává vált), valószínűleg boldog lett volna, ha látja, milyen indulatokat váltott ki műve az 1969-es ősbemutató nézőiből. 2022-ben pedig afelett örvendezhetne, hogy a darab polgárpukkasztó élével ellentétben humora szemernyit sem kopott meg az azóta eltelt negyven évben.