Egy félresikerült esküvő után hat férfi érkezik ziláltan, megtépázva a tervezett lakodalom helyszínére. Egyetlen pincért találnak ott, akit azonnal magukkal rántva, zárt ajtók mögött megkezdik a nem éppen hétköznapi mulatságot.

A krimis felütéssel induló történet úgy adagolja nekünk a titkokat, ahogy a pincér tölti meg a poharakat. Ahogy új és újabb üvegek nyílnak, egyre többet tudunk meg az elmaradt esküvőről, családi viszályokról, súlyos vagy éppen nevetséges frusztrációkról, el nem törölhető emlékekről, melyek életüket a legmélyebb szintekig meghatározzák; legfőképp pedig azokról, akikhez mindennek a nagy része köthető: a nőkről. Vagyis, ahogy a férfiak látják őket és általuk saját magukat is.

Ez a nyers, szókimondó komédia miközben sokszor röhejessé is teszi őket, valójában húsig hatoló mélységgel beszél a férfiakról, hiszen maguk között vannak, megmutathatják azt az oldalukat, amit elrejtenek a nők elől, vagy akár saját maguk elől is. Pedig talán ezzel kellene kezdeni.