PREMIER – RÉSZEGEK

Október 1-jén nagy sikerrel mutatta be a Jászai Mari Színház a 2022/2023. évad első nagyszínpadi előadását, a Részegeket.

Az előadást Sebestyén Aba rendezésében láthatja a közönség.

Az előadás szereplői Pilnay Sára, Király Attila, Tankó Erika, Szakács Hajnalka, Dévai Balázs, Kardos Róbert, Bakonyi Csilla, Crespo Rodrigo, Danis Lídia, Márfi Márk, Csabai Csongor, Mikola Gergő, Figeczky Bence és Bartos Ági.

 

Szinopszis:

 

A Részegek, tetszik-nem tetszik, egy általános európai válságállapotról húzza le a leplet, és kíméletlenül hidegzuhanyt zúdít a nyakunkba.

Egy mámoros éjszakán, látszólag véletlenszerűen egymás sorsát keresztezik különböző társadalmi és szociális háttérrel rendelkező, különböző foglalkozású és múltú szereplők: menedzser, bankár, építőipari alkalmazott, modell, fesztiváligazgató, prostituált… Mindannyian kiszolgáltatottak, törékenyek, esendők… Számukra is meglepő módon, mintegy álom és mámor, éberség és részegség között lebegve olyan dolgokról kezdenek beszélni, amikről máskor, más helyzetben soha nem beszéltek volna. Döbbenten csodálkoznak rá az ajkukat elhagyó mondatok alapvető igazságtartalmára. Mintha egy megmagyarázhatatlan, földön kívüli erő teremtette volna meg számukra ezt a szakrális gyónásállapotot, és mintha éppen Isten szólalna meg általuk…

Mi ez? Részegség? Vajon tényleg szükségünk van erre a végletes mámorra, hogy igazán őszinték, önmagunkkal azonosak, hogy igazán szabadok legyünk?

 

Sebestyén Aba a Részegek bemutatója kapcsán elmondta:

 

„Ivan Viripajev műve korunk iránytűjét vesztett emberének tragikomikus vergődéséről szól: arról, hogy nagyon magunkra maradtunk, és hogy ebben a magányban, az értékeiben megrendült társadalmunkban mit jelent számunkra Isten? A banki menedzsertől kezdve az IT-szakemberen, filmfesztivál-igazgatón, megunt-megcsalt férjeken és feleségeken, prostituálton keresztül az építőipari munkásig a társadalom majdnem minden rétegéből találunk itt szereplőket, akik a részegség hatása alatt vallanak magukról, legbensőbb titkaikról, Istenhez való viszonyukról.

Mit kockáztat, azaz mit nyer vagy veszít az, aki őszintén nyilvánul meg ebben a világban? Mik azok a gyarlóságok, hazugságok, amelyeket nap mint nap elkövetünk másokkal és önmagunkkal szemben? Miért van szükség rájuk? Lehet-e úgy létezni, hogy csak az igazságot mondjuk ki, és mi ennek az ára? Mit jelent számunkra a hűség? Létezik-e igaz szerelem? Hogyan lopja be magát lelkünkbe alattomos módon a megalkuvás, a félelem? Viripajev zseniális találmánya, hogy ezeket a súlyos kérdéseket kizökkent időben, mágikus térben, mámoros állapotban lévő, részeg szereplők által boncolgatja, boncoltatja. Hiszen a részeg embernek nincs vesztenivalója, őt nem érdekli semmi, „megmondja az őszintét”. Olyan mélyről feltörő, féltett, eltitkolt gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg és törnek felszínre e szereplők vergődése által, melyek kíméletlenül szembesítenek azzal, hogy keservesen elveszítettük a kontaktust mindazzal, ami transzcendentális, tiszta, egyszerű, igaz, talán mindazzal, ami a megváltáshoz kellene…

De vajon hogyan lehet eljátszani, megmutatni, megélni ezt a fajta részegséget, ezt a mágikus mámort, amely ezeket a szánni-szeretnivaló, esendő szereplőket ebbe a szakrális, gyónási állapotba juttatja? A próbafolyamatnak ez lesz talán a legnagyobb kihívása. Egy olyan színházi nyelv irányába próbálunk elindulni, amely lehetővé teszi, hogy a szereplők a reális életbeli problémáikon keresztül a lényegről tudjanak beszélni – úgy, ahogy talán csak a sámánok, a bohócok vagy a szent részegek képesek.”