Interjú Szikszai Rémusszal a Molière: Tartuffe-ről
2015. október 27.
Az örökérvényű Tartuffe
Pénteken lesz a Jászai Mari Színház soron következő előadásának premierje. Molière Tartuffe című klasszikus komédiáját 2006-ban Parti Nagy Lajos fordította le, amely lényegében inkább nevezhető átiratnak annak ellenére, hogy a történet az eredeti darab mentén halad. Az előadásról Szikszai Rémusz rendezővel az egyik próba szünetében beszélgettünk.
Molière Tartuffe-je az ötödik felvonással fejeződik be, míg Parti Nagy Lajos 2006-os átiratában a negyedik felvonással véget ér az előadás. A Jászai Mari Színház előadásában hány felvonás lesz?
Moliere 1664-ben írt darabját betiltották, az ötödik felvonás – amelyben az igazságos király mindent megold a végén – hatalmi nyomásra íródott. Parti Nagy Lajos egyébként többféle befejezéssel kísérletezett, végül mindegyiket hamisnak, beszédesen gyengének találta a néma záróképhez képest, amelyen ott ül a család az üres színpadon, túl hisztérián, túl érzelmeken, túl apátián, összepakolva várja a speditőrt. Mivel Parti Nagy munkája több mint fordítás, így ő megengedhette magának, hogy annyit és azt használjon az eredeti történetből, amennyit jónak látott. Ennek értelmében számára a darab a negyedik felvonás végével befejeződött. A színpadi befejezést tehát a mindenkori rendezőre bízza.
Parti Nagy Lajos idén januárban mégis hozzáírt az átiratához egy ötödik felvonást az Örkény Színház kérésére. A Jászai előadásában milyen befejezésre számíthat a közönség?
Először is lesz ötödik felvonás, de nem szeretném előre elárulni a végét. Lőrinc fontos szereplője lesz a történetnek, hiszen az ő jelenléte is bizonyítja, hogy Tartuffe nincs egyedül. Amit Tartuffe képvisel a darabban, azt Lőrinc tovább folytatja a történetben. Az ötödik felvonás szövegében kértem egy módosítást ahhoz képest, amit az Örkény Színházban játszottak. Hiszen attól kezdve, hogy Parti Nagy átírta a 2006-os változatot, innentől gyakorlatilag minden rendező úgy fejezheti be a darabot, ahogyan ő azt aktuálisnak gondolja. Parti Nagy Lajos egyébként az én kérésemre is átírt egy részt az ötödik felvonásban, mégpedig a rendőrhadnagy szövegét a darab végén. Új befejezése lesz tehát a történetnek, de az csak az előadáson ülő közönség láthatja, hogyan ér véget a komédia.
Ami a jelmezeket illeti, korhű lesz az előadás?
Kosztümös előadás lesz, de nem korhű jelmezekkel, és nem is mai viselettel. Ami pedig a díszletet illeti, nem próbáltunk meg visszaidézni egy polgári belsőt, a történet egy absztrakt térben játszódik majd, hasonlóan a Nemzeti Színházban bemutatott előadáshoz, ahol egy körasztal körül folytak a jelenetek. Annyit elárulhatok, hogy a tér közepén egy nagy akváriumra utaló objektum lesz. A darab zenéje szintén hangsúlyos lesz az előadáson, amelyen mindössze egy hangszer szólal meg, a cselló.
Ön szerint melyik a hangsúlyosabb karakter az előadásban, Tartuffe vagy Orgon?
A címszereplővel szemben Orgon karakterét találom bonyolultabb jellemnek. Az embereket sokkal jobban érdekli ugyanis az, hogy mi késztet valakit arra, hogy végül ilyen vakon tudjon bízni a másikban. Hogyan válik ilyenné, annak ellenére, hogy mindenki figyelmezteti rá, hogy ne tegye. Fél valamitől? Menekül valaki vagy valami elől? Mi történik az emberrel, hogy képes rövid időn belül így a saját családja ellen fordulni. Emellett pedig Tartuffe karaktere is érdekes, hiszen egy gátlástalan jellemről van szó, aki felismeri a lehetőségeket maga körül, de vajon őt mi készteti erre? A motiváció sokkal fontosabb annál, mint az, hogy ki mennyire bűnös valamiben. A darab vége éppen ezért lesz nagyon érdekes. Gondoljunk csak bele abba, hogy a mai világban az igazi gengszeterek nem bűnhődnek, sajnos legtöbbször nem vonják felelősségre őket.
Zsíros Krisztina
Az interjú megjelent a 24 Óra című napilapban és a Kemma.hu weboldalon
